Szax Olivér művészi munkásságát a folyamatos megújító szándék és kísérletezés jellemzi, amelynek eredménye egymásból építkező munkák sorozatain válik érezhetővé és láthatóvá. Ipari geometria, újraértelmezett avant-garde és új figurativitás egyaránt megjelenik alkotásain.
A művész számára minden dolog, élőlény, sőt maga a világ, mint egész magában hordozza a zavarba ejtő és elgondolkodtató kettősséget és ellentmondást, ezért feladatának tekinti, hogy képei is felvonultassanak különféle regisztereket vizuális és gondolati szinten egyaránt. A kopott, erodált indusztriális felületek, a fegyelmezetten kidolgozott objektumok és a spontán, indulatos és gesztusszintig egyszerűsödő ecsetmunka gyakran együtt élnek a festményeiben. Így egyfajta fúziós újgeometrikus képi világ születik, amely viszont - még egy feszültségi pont - hol antropomorf, hol egyéb figuralitásra utaló jellemzőket hordozva nem tekinthető tisztán formai absztrakciónak.
